Üvegszobrok

Glass sculptures

kisméretű pasztikák

small sculptures

nagy szobrok

large statues

köztéri munkák

public sculptures

criticismes, interpretations

Viola Farkas:  Works of Zsófia Farkas                                             

• Zsófia Farkas' art is primarily reminiscent of "plastic sculpture", in spite of the fact that she often uses other materials as well. These plastic works have more to do with Ron Mueck's strikingly lifelike works or Patricia Piccinini's mutant, hybrid, half-animal, half-human creatures, than with contemporary organic or biomorphic sculpture.In Hungary, the use of plastics in sculpture is still not completely accepted. It will take a change in perspective before the use of less "fine" and durable materials in sculpture will seem like a completely natural thing even outside smaller art circles. Heroism and pathos prefers classical materials. I feel it is important to stress the issue of material use, partly because we are living in an age of plastic and aluminium, and partly because, in sculpture, the shape and meaning of the artwork are material-dependent - the material provides the emotional basis of the sculpture. In addition to the use of alternative materials, the second key attribute of Zsófia Farkas' sculpture is its commitment to abstraction.                                                                              While her earlier works were concrete geometric and minimalist, her recent works are more organic abstract and biomorphic in character. Although her latest biomorphic works aren't figurative either, they all seem to be alluding to existing things and shapes we may have seen before - mostly forms, cells, molecules, plants, animals from the natural world and, very often, physical manifestations of a fictive cyber dimension. Her artworks' two main components are the so called appendages and the hemispheres. These are usually present together; it is rare for only the half globe or the appendage to be present by itself. For some time, the way these elements have connected has been most reminiscent of molecular lattice, be it in the case of a medusa, mushroom or ant. The most famous example of molecular lattice comes from architecture. The Atomium monument in the Heysel Park, Brussels, which was erected for the 1958 World Fair, consists of a molecule-sphere composed of nine globes. The visual world that surrounds us - the designs, logos and advertisements - often employ molecular lattice-like shapes and patterns that remind us of spilled mercury and metal. For example, the silver molecules in deodorants, which protect us from the unpleasant effects of perspiration, seem more scientific - and science suggests safety. In conjunction with Zsófia Farkas's works, we can speak of the interference of the culture of advertisement and design with sculpture.                          Her plastics, composed of cells and molecules, are embodied inhabitants of a toy world, a kind of "parallel universe". The use of cell and molecule shapes is no accident; one must return to the basics, to the origins, and, in the activity of rebuilding, move away from the anthropocentric vantage point and towards finding pure form. Most of Zsófia Farkas' works are brightly coloured, which lend the shapes a new, more expressive, even more powerful meaning, rendering the sculptures more alive. Similarly to minimal art, she completely avoids the use of plinths; the works are placed on the ground. Whichever way they are positioned, they signify the same thing. We can also mention pop art in reference to her works; the use of everyday, common materials, the references made to industrial technologies and popular culture, as well as the use of colour, call to mind the art of this period. Her works also have a lot in common with surrealism. The amorphous life forms of the deep, abyssal zone at the bottom of the sea as depicted in Yves Tanguy's paintings bear great resemblance to these sculptures, and also reveal a world to us that exists in itself, is mysterious and represents higher dimensions.                                                                                                                                                                          Her style shifted to abstract after she entered Tamás Körösényi's class. It was at this juncture that she committed herself to concrete geometric, minimalist sculpture, which, following her graduation from the Hungarian University of Fine Arts, gave way to a more organic, biomorphic approach. Initially, in the first few years, her works were characterized by a striving for perfection in terms of both form and implementation. A complete avoidance of the random, the human, the accidental could be observed, which she would late begin to use as conscious, form-making tools. Although her diploma work was conceived in the minimalist style because she wanted a "sure thing", in her mind the more organic moon dwellers, which would later bring the breakthrough in her art, already existed in her mind. Her diploma work was entitled: "Patterns of Virtual Phases". A six-metre long, straight wooden block was sawn through at a single point along a tilted plane. By twisting, a parallelogram was created; the straight plane changed into something else and a different mode of relation was created. The message of the work also foretells the shift in Farkas' art: at first it was straight, but then something happened - an accident, an error, a falling into sin, the human factor - and a change took place in the system. And change alters the direction of development. While, in terms of form, this work - with its strict, consistent, and reduced ordering of shapes - is of her previous period, in terms of content, it already signals the approach of the organic period. "Moon Creatures I-V", made from Styrofoam in 1999, were the initial pieces - the seeds - of the organic period. Their final, aluminium version was completed in 2003. The work consisted of five egg-shaped pieces of 40 cm in length with lengthwise edges, covered in beautiful, shinny, metal blue enamel. The series entitled "Oracle I-V" is of special importance, as it is a forerunner of her public sculpture placed at the entrance of the new Education and Research Centre of Semmelweis University in 2010. The series was reproduced in plaster in 2001 and in aluminium in 2003. Each piece is composed of six appendages, usually standing on three with the other three "levitating". They have different proportions, some are more horizontal and shorter, while others are taller. In the summer of 2004, she participated in the sculpture symposium in Germany. It was at this time that "Golden Seed I-II" was completed, which found its way to the floor of the mayor's office of to the Local Town Hall (of Beratzhausen). Although, in terms of form, the work was the "twin" of "Moon Creatures", it was made from oak wood and gilded. The shape was the same, but the material, colour and feel of the work was completely different. While "Moon Creatures" are a manifestation of the sci-fi world and industrial technology, "Golden Seed" conjures up an archaic, magical world - it is a magical object with "communal" emotions concentrated inside it. This "communal" attitude is not without exception in her work; her two ash tree reliefs made in 2002, for example, reveal folk art influences.        The exhibition at the ACB gallery in 2008 marked a significant breakthrough. The material of the exhibition was very unified, mostly composed of polyester and polyurethane pieces with a few works in aluminium. Only the "Little Brain Creature I-III" series was made of bronze. The exhibited material was also unified in terms of form, with its variations on bulging hemispheres and appendages, and a rare appearance of ring-shapes. These sculptures followed the molecule motif almost exclusively, just as in the case of "Giant Ant", "Mushroomhead", and "Testa Rossa".                                                                                                                The public sculpture by the title "Guard Cell" (silver-painted aluminium), which was erected in the autumn of 2010 in front of the SOTE building in Thaly Kálmán Street, was perhaps Farkas' most successful work to date. As I previously mentioned, the 2001/2003 series "Prophety"was a precursor of this work. The real difference is in the proportions; "Guard Cell"is a longer, slimmer piece. The bending and twisting tentacles give the impression of a moving, organic, cell-like creature.                                                                                                          The December 2010 exhibition is entitled "Family Constellation". Its painted aluminium pieces are the most anthropomorphic sculptures Zsófia Farkas has ever created. The title of the exhibition is a reference to a psychotherapeutic technique that is presently in vogue. According to this approach, most of our problems are rooted in the family. Family scenarios are modelled in the present by positioning people who personify various family members near one another. These sculptures are grotesque, teetering figures, which are not the embodiments of beauty or sublimity, but are nevertheless lovable. Their defects, awkwardness and imperfections are acceptable because they are "human". The "message" of the exhibition is the acceptance of imperfection and confrontation. A mirror is held before pretentious, self-important, power-hungry individuals whose souls are twisted by their own narcissism, and who in truth are hideously struggling. She does all this with playfulness and humour, as it is crucial to possess the ability to laugh at ourselves and because there are no other alternatives for overcoming humiliation, exclusion, poverty, weakness, racial and religious prejudice, and power games.                                                                                                               At first glance, Zsófia Farkas creates a cheerful, humorous, new world. But, underneath the surface, solitude, struggle and the search for the self are equally present, though accompanied by irony.                          While "Moon Creatures" are objects of solitude, the floating, twisting, bending "Guard Cell" is the embodiment of struggle. The occasional solitary, but mostly simultaneous, presence of the two basic shapes - the bulging feminine half globe and the slender, masculine appendage - in combination with the mysterious use of materials and colour makes for a very sensual language of plastic art. 

megjelent tanulmányok, kritikák

• Az ember hősi szobrát pakoljuk az űrhajóba

  Neon Galéria - Farkas Zsófi kiállítása
  

  Új köztéri szobor Budapesten, a SOTE Thaly Kálmán utcai épülete előtt
  "...Farkas Zsófi plasztikai munkássága szellemi rokonságban van az angolszász műanyag szobrászok munkásságával, elsősorban az ausztrál származású, Angliában élő Ron Mueckre gondolok, aki megszólalásig élethű munkákat készít, vagy óriásira felnagyítottan, vagy lekicsinyítve, de említhetjük az ausztrál Patricia Piccinini mutáns, keverék, félig állat, félig ember lényeit is. Ennek oka egyrészt az anyagválasztásból eredő filozófia és szellemi magatartás,[2] - Farkas Zsófi sokszor használ műgyantát - másrészt pedig, hogy ezek a művészek mindannyian egy sajátos világot teremtenek, mely képzeletbeli, bizarr, meseszerű. E világok lényei szorongást és félelmet keltenek, de elesettségük, csúnyaságuk miatt, mégis muszáj szeretnünk őket, gyengédséget éreznünk irántuk, legyen az Mueck egy túlzottan pici, illetve nagy ember alakja, Piccinini egy mutáns lénye, vagy Farkas Zsófia egyik homonculusa. Mueck és Piccinini is a filmiparból jött, Mueck készítette a nyolcvanas évektől a Muppet Show bábuinak egy részét. A filmipart azért is említem, mert Farkas Zsófi is többször hivatkozik a filmes technikákra, tervei között szerepel, hogy olyan technológiát használjon, mint a filmiparban a maszkmesterek, és megszólalásig élethű szobrokat készítsen szilikongumiból és poliuretánból.
  

  Farkas Zsófi ugyan a Brancusitól Hans Arpon át Henry Moore-ig tartó plasztikai nyelv folytatója, de mégsem ez adja meg művei karakterét. A minimal art művészeihez hasonlóan szobrait alapzat nélkül, a földre helyezi, mozgásra kényszeríti a nézőt, a mű csak a mi aktív közreműködésünkkel teljesedhet ki. A pop art mozgalom említése szintén nagyon fontos műveivel kapcsolatban, a köznapi, nem nemes anyagok használata, az ipari technológiák, a populáris kultúrára tett utalások, a színezés mind felidézi e kor művészetét.
  Munkái kapcsán beszélhetünk a reklám és design kultúra jelenségeinek a szobrászattal való interferenciájáról, mivel a körülöttünk lévő vizuális világ, a design, logók, reklámok mostanság ismét szívesen használják a molekulaformát, és az elfolyó higanyra, fémre emlékeztető alakzatokat, miként Farkas Zsófia plasztikái.
  Farkas Zsófi Körösényi Tamás tanítványa volt, Körösényi Tamás pedagógiai munkásságának sikerét és progresszivitását az idő már most igazolta, a fiatal kortárs szobrászok legjobbjainak volt a mestere, többek között Kovách Gergőnek, Szabó Ádámnak. A "nagy szobrász generáció" tagjaira általában jellemző, de Farkas Zsófiára különösen igaz, hogy teljesen eredeti dolgot művel hazai viszonylatban. Körösényi Tamás hitvallása volt, hogy az eddigi szobrász hagyományok idejét múltak, a szobrászatot új alapokra kell helyezni. "a művészettörténet tanúsága szerint a képzőművészetnek mindig a kor (az adott kor) kérdésére kell választ keresnie, választ adnia. Nagy valószínűséggel megállapítható, hogy ezt nem lehet a már ismert megoldásokkal megvalósítani. Új kérdésekre új vizuális választ kell adni."[3]
  Novemberben, a Thaly Kálmán utcában, a SOTE épülete előtt állították fel az Őrsejt címet viselő, alumínium, ezüstre festett, három méter magas köztéri szobrot. Elhajló nyúlványok, csavarodó csápok egy mozgó, organikus, sejtszerű lény érzetét keltik. A mű közvetlenül a földön helyezkedik el, talapzat nélkül, ez egyrészt fokozza a dinamizmusát, másrészt közelebb hozza az embereket a szoborhoz, ami egy alumínium szobor esetében azért is érdekes, mivel ez az anyag a közönség számára nem egyértelmű, sokan kedvet éreznek rá, hogy megérintsék. Köztéri szobor esetében az egyik legfontosabb kritérium, hogy ne a szobornak legyen helye, hanem a helynek legyen szobra, itt környezet és szobor teljes harmonikus egységben van.
  Farkas Zsófit elsősorban a szobor érzéki tulajdonságai érdeklik, két fő formája, a nőies, öblös félgömb, és a férfias, hosszúkás nyúlvány, hol külön-külön, de általában együtt levése, a sejtelmes anyag használattal, egy nagyon érzéki plasztikai nyelv megtalálásához vezetett." - részlet Farkas Viola megnyitószövegéból, elhangzott Budapesten, a NEON galériában 2010-ben

• Farkas Zsófia munkái a formáról szólnak. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a forma mibenlétéről. a FORMÁRÓL! (Fel kell hívjam a figyelmet hogy itt a forma nem az alakot - görög Morfét, se nem az Ideát, hanem a forma mint olyan a magánvalóságában létezőt jelenti.). A forma alakulásáról beszélnek e? Azt hiszem igen. Az alakulás megragadásához meg kell találnia a legjellemzőbb köztes alakzatot. Amikor megtalálja akkor tisztán jelenik meg a forma magánvalóságában, eltávolodva egy antropocentrikus nézőpontból. Ezt a komoly játékot érzem a munkái legfőbb erényének: folyamatosan megpróbál kilépni az ember által konstituált világból és egy NYELVET folyamatosan alakítva artikulálni, amivel megfogalmazhatja a művészetének miértjét, a forma magánvalóságát.  - részlet a 2008-ban Szentendrén, a Vajda Pincében elhangzott megnyitószövegből, szerője Tóth Árpád